A Vérmező története

Az iskolával szemben, ahol a Széll Kálmán téri az edzéseket tartom (Kosztolányi Dezső Gimnázium) található egy nagy park, amit egyik oldalról a Krisztina körút, másik oldalról pedig az Attila út határol. Ezt a parkot Vérmezőnek hívják, nyáron a jó időben sokszor tartom ott az edzéseket. Hogy honnan jön a név? Alább olvasható egy kis történeti érdekesség a Vérmezőről.

Budapest I. kerületében, a Várhegy nyugati oldalán található, a Krisztina körút - Mikó utca - Attila út által határolt területen, s a Horváth-kerttel (ma Haydn-park) együtt a hajdani glacis maradványa, területe 140.000 m2. 1752-ben ugyanis a várfalaktól egy puskalövésre jelölték ki a be nem építhető védelmi területet és katonai igazgatás alá helyezték, ennek neve a glacis.

A mai Vérmezőnek nevezett részt tágasabb, rétszerű lapos terület övezte, ennek közepén folyt az Ördögárok, mely Nagykovácsi felől érkezik, áthalad a Hűvösvölgyön, a Városmajoron, a Vérmezőn, a Horváth-kerten, a Tabánon, a Döbrentei téren és az Erzsébet-híd közelében torkollik a Dunába. Nyáron alig folydogált benne a víz és poshadt szaggal árasztotta el a környéket, ezért nevezték Ördögároknak.

1476-ban, Mátyás király Beatrix olasz hercegnővel kötött házassága alkalmából harci játékokat és nagy népünnepélyt tartottak a réten. A török kiűzése után katonai jelentősége csökkent s a lakosság száma nőtt. 1769-ben a Haditanács engedélyt adott a glacisban történő építkezésre azzal a kikötéssel, hogy a tulajdonosok a házakat felszólításra lebontani kötelesek. Ezt azonban senki nem vállalta.

A kormányhivatalok Budára helyezésével a Helytartótanács 1784-ben elrendelte, hogy a glacisból építési kötelezettség mellett telkeket kell kiosztani, és az itt felépített házakat kivette a katonai igazgatás hatásköréből. A leszűkült glacis határain kívül 224 házhelyet osztottak ki, majd 1819-ben az egészet parcellázták és ez a század végéig a Vérmező kivételével be is épült.

A Vérmező ez időben a várnagy kaszálója, neve Generális-rét, valamint a déli végéből kihasított 12.200 négyszögölnyi terület egy része, melyet gróf Niczky Kristóf országbíró kapott meg, aki az egyetem és a Helytartótanács áthelyezésével kapcsolatban jelentékenyen hozzájárult Buda fejlődéséhez.

1795-ben itt végezték ki Martinovics Ignác szászvári apátot, az első magyarországi köztársasági mozgalom vezetőjét és társait, Szentmarjay Ferencet, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Sigrai Jakabot, majd egy hónap múlva Őz Pált és Szolartsik Sándort. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a Vérmező név.

1848-ban is itt gyülekeztek a népfölkelőkből, nemzetőrökből hirtelen összeállított csapatok, melyek aztán Pákozdnál gróf Jellasich József horvát bán ellen küzdöttek. A terület egy részét a Horváth-kerttel együtt 1859-ben vette meg a Tanács a későbbi tulajdonosoktól, a nagyobb rész beépült, a Vérmező katonai gyakorlótér lett. 1886-ban Buda várának a töröktől való visszafoglalása 200 éves évfordulója alkalmából itt is nagy népünnepélyt tartottak és hasonlót 1896-ban a millenniumi ünnepségekkor.

1919-ben az első vörös május elsején az országos megmozdulás fő ünnepségének, gyűléseinek is ez volt egyik színhelye. 1920-ban a Vérmezőn volt a Nemzeti Hadsereg eskütétele. Később katonai gyakorlótér és az arisztokrácia lovaglóhelye számára tartották fenn, s volt olyan időszak, amikor a közönség elől el volt zárva a nagy üres terület. 1926-ban zajlott le a cserkésztalálkozó kormányzói szemléje a Vérmezőn. A nagytábor résztvevőit hat gőzhajó szállította Megyeiről a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő hajóállomásra, ahonnan a csapatok a cserkészzenekarok által játszott indulók dallamára vonultak keresztül a hídon a Vérmező irányába.

1944-ben Ottó von Skorzeny SS ejtőernyős alezredes vezetésével a 600 SS ejtőernyős zászlóalj egy része, a vadászkülönítmény egy része, hat Párduc-harckocsi és a Góliáth-század a Vérmezőn állomásozott és innen indult a Vár elfoglalására.

A II. világháború után a Vár és környékének romhalmazát hordták ide. Ezzel egyidejűleg régészeti feltárásokat végeztek s a park helyén a középkori Logod falu alapjait tárták fel, ennek nevét őrzi ma a Logodi utca a Várhegy oldalában. A közel 2 méter vastag romrétegre földet hordtak s ezt követően kezdtek kertépítéshez a Fővárosi Kertészet dolgozói. Rajna György, helytörténeti kutató szerint ebben a törmelékrétegben van jó néhány, a háborúban elpusztult szobor, amiket "sorsa ismeretlen" megjegyzéssel tartunk nyilván.

A közeli környék érdekessége, hogy a mai Alkotás utcai oldalon lévő régi katonai temető melletti kis házban lakott anyjával az 1800-as évek elején Nicolaus Lenau magyar származású osztrák költő, aki később magyar tárgyú német verseivel szerzett hírnevet. Ez a ház és a temető kis kápolnája a Déli-pályaudvar építésekor, 1857-ben tűnt el.

A századforduló környékén az Ördögárkot több szakaszában beboltozták s a környéket feltöltötték. Ezt a munkát 1875. június 6-án egy felhőszakadás megállította s a felgyülemlett víz sok kárt okozott.

Több terv merült fel a Vérmező jövőjét illetően, szóba került falutelep létesítése is. Végül is parkosítás mellett döntöttek és annak megvalósítását a Fővárosi Kertészetre bízták. A kerttervező Hetessy Józsefné volt, a sikeres megvalósítás Katonai Antal művezető érdeme, aki már 1949-ben a területen dolgozott, így lett a Vérmező Budapest egyik legszebb közkertje. Külön nevezetessége volt a nagy évelő-gyűjtemény, ennek szakértője Farkas László volt, aki Évelő dísznövények címmel 1962-ben szakkönyvet is írt.

A Krisztina körút felőli oldalon 1967-ben a Főkert házikert bemutatót létesített, ami a metróépítkezés miatt szűnt meg. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekévben ugyancsak Hetessy Józsefné különleges, változatos játszóteret alkotott a Mikó utca felőli oldalon. Mellette épült 1980-ban a Főkert öltözője és szerszámraktára. A játszóteret 1996-ban felújították és bekerítették, tervezője Csorba Vera. A berendezés egyik nevezetessége a szitakötős csobogó.

A park szomszédságában van a Déli-pályaudvar, melyet a Szabadalmazott Osztrák Vasúti Társaság, a későbbi Délivasút Társaság épített 1859-1961-ben. Az épület a II. ilágháborúban tönkrement, a MÁV építtette újjá 1946-1949-ben. A jelenlegi, többszörösére bővített modem pályaudvart az 1960-1970-es években építették. 1977-ben a Vérmező szélén, a Déli-pályaudvar alatt nyílt meg a kelet-nyugati metró budai végállomása. Ennek építésekor a Vérmező egy része felvonulási terület volt. Útépítés miatt a parkból egy sávot vettek el, amit részben kárpótoltak a Krisztina körút füves-fás közlekedési sávjai.

A közönség kényelmét padok, ivókutak és az Orient Expressz egy étkezőkocsija, mint vendéglő szolgálja. A parkot emlékművek díszítik: Magyar Jakobinusok Emléke (Matzon Frigyes), Hermann Ottó emlékkút (Csikszentmihályi Róbert), Fekvő nő (Nagy István János), Budai Önkéntes Ezred Emlékműve (Szabó Iván), Kun Béla emlékműve (Varga Imre), áthelyezve a szoborparkba. Wass Albert szobrát 2004. június 4-én tervezték elhelyezni, alkotója Andrássy Kurta János. A környéken neves egyének éltek és dolgoztak. A parkot határoló utakon látható emlékek, szobrok: Puskás Tivadar, Díszkút. Térplasztikák: Kékgolyó, Térplasztika. Emléktáblák: Hidas Frigyes, Csortos Gyula, Ferencsik János, Durkó Zsolt, Martinkó András, Brunszvik Teréz, Schöpflin Aladár, Mikó Imre, Kuny Domokos, Feszty Árpád, Szombathy Viktor, Hajnóczy József, Bartók Béláné Pásztory Ditta.

Az 50-60 éve gondosan válogatott növényanyag java része virágkorát éli. Fenyőfélék szép példányai a kaukázusi jegenyefenyő, a szürke atlaszcédrus, az oregoni hamisciprus, a vörösfenyő, a Koszter kékfenyő, a sötétzöld tiszafák és a hangulatos tuják. Lombos fák közül érdemes külön megkeresni a lilalevelű hegyi juhart, a szeldeltlevelű ezüstjuhart, a franciajuhart, a törpe gyeryánt, a júdásfát és a hatalmasra nőtt veresgyűrű somot. Télen hangulatos örökzöldek a magyal és a babérmeggy, valamint a pálmaliliom. Nem mindennapi növény a tulipánfa, a liliomfa és az amuri parafa, de a nagylevelű és szeldeltlevelű eperfa is ritkaság. Az új telepítés is méltó a válogatott állományhoz: kínai díszkörte, tarkalevelű lepényfa és tornyos csörgőfa fiatal példányai gyarapítják a kert értékét.

Comments are closed.