Magamról.

EGY RÖVID TÖRTÉNET A MÚLTBÓL:

Szeretnék itt leírni magamról pár szót, hogy az oldalt böngészők egy kicsit jobban megismerhessenek!

Ha visszagondolok arra, miként találkoztam először a harcművészetekkel, eszembe jut egy emlékkép, kb. 8-9 éves lehettem. Apámmal ültünk a régi házunkban, a nappalinkba egy kanapén. Egy Bruce Lee filmet néztünk, együtt. Fogalmam sem volt akkor ki az a Bruce Lee. Addig csak meséket néztem, erre jön egy ilyen verekedős film. Apám csak annyit mondott, hogy egy “élő legendát” látok, ő is nagy Bruce Lee rajongó volt. Szerintem ekkor alakult ki bennem az első kötődés a harci művészetek iránt.

12 évesen iratkoztam be először küzdősport edzésre. Apámról annyit kell tudni, hogy ekkor már kb. 20 éve Kick-box-szal és Shotokan karate-val foglalkozott, sok jó harcost képzett ki. Kézenfekvő volt, hogy nála kezdem el a pályát. A Jean-Claude Van Damme, Bruce Lee filmek hatására álmodozó gyerekként le is mentem nagy hévvel edzeni, de csalódnom kellett. A valóság nem olyan volt mint a filmek, nem voltak hősök, nem voltak dicső harcok, csak a kemény edzés volt és az izzadság. Másrészről hiányzott kicsit nekem a Kick-box edzésekből a filmekben látott mentalitás, távol-keleti filozófia (és az ekkor általam nagyra tartott “sok technika”). Kb. egy év edzés után valami plusz után néztem. Lementem apám barátjához, egy híres Kyokushin mesterhez edzeni. 2 éven keresztül heti négyszer edzettem, 2 Kick-box, 2 Kyokushin karate. Faltam akkoriban a harcművészekről szóló könyveket, szóval tudtam ki volt az a Sosai Masutatsu Oyama és példaképként tekintettem rá. Ezek az edzések már mások voltak, mint a Kick-box, átitatta a Kyo-t a japán fegyelem és mentalitás, ami nekem nagyon tetszett.
Ami már nem annyira tetszett, az az, hogy az edzések pusztán erőnlétiek és küzdésközpontúak voltak, ami lényegében a tiszta erőről szólt, hiányzott belőle a szépen, logikusan felépített struktúra, amint azt később, más harcművészeti rendszerekben megismertem. Ettől függetlenül még a mai napig Kyo-znék, ha nem történt volna velem az iskolában egy atrocitás. Volt egy iskolai verekedés, amiben egy elég kemény helyzetben meg kellett védeni magam. A Kyo edzéseken megszoktam a kemény ütéseket-rúgásokat (testre) és az erős ellentámadásokat, de volt ebben egy bökkenő. A fejre jövő támadásokat nem védtük és erről teljesen le is szoktam. Az én támadóm pedig “természetesen” fejre vitte be az összes ütését. Ettől én kicsit leblokkoltam, mert nem számítottam rá. Hiába okoztam neki komoly sérüléseket a támadásaimmal, a fejre menő ütéseivel annyira megzavart, hogy lett egy szép nagy monoklim és ezen kívül egy kis lelki csalódottságom is.
Emiatt kicsit kiábrándultam a Kyo-ból és ezután pár héttel ismerkedtem meg egy addig számomra ismeretlen harcművészeti rendszerrel, a Wing Chun Kung-Fu-val.

Az egyik barátom sürgetésére le is mentem egy edzésre, ahol magyarázat nélkül szinte semmit nem értettem a mozgáskultúrából és elsőre teljesen használhatatlannak ítéltem. Ekkor újra tanácstalanul álltam, hogy mégis most mi legyen, merre vezet az én utam? Valami motoszkált bennem, hogy csak le kellene mennem újra megnézni ezt a Wing Chun-t, amikor ott van a teljes csapat. Lementem hát újra pár hónap múlva, amikor ott volt az iskola vezetője is, ekkor ismerkedtem meg Mizsák Istvánnal, aki nagy hatással volt rám és az egész harcművész karrieremre! Elsőre nagyon melegszívű, barátságos embert ismerhettem meg benne és nagyon kedves volt, elmagyarázott mindent, amit a Gyönyörű Tavasz harcművészetéről tudni érdemes. Lenyűgözőnek, zseniálisnak tartottam a koncepciókat és magát a mestert is. Egy Kick-box-ból ismert barátom is ott volt, aki elég tapasztalt harcos volt, ekkor történt egy szinte hihetetlen jelenet: Ez a barátom ennyit mondott: Jó-jó, ez mind szép és jó, de lássuk, hogy működik mindez a gyakorlatban! Azt mondta a mesternek, hogy a tanítványává szegődik, ha megküzd vele és legyőzi!
Én ekkor csak néztem, hogy hogy mer ilyet mondani ez a srác és ugyanakkor kíváncsian vártam a fejleményeket!
Felálltak egymással szemben, A Wing Chun mester és a Kick-box gyakorló. A Kick-box-os ismerősöm elindított egy sor komoly kombinációt és a Wing Chun mester, a legnagyobb meglepetésemre könnyedén kitért a támadások elől és pillanatok alatt hatástalanította a támadót és földre vitte!

Ezután még jobban csak ámultam és azt mondtam magamban, hogy ezt nekem muszáj megtanulnom, bármibe is kerüljön!

MÉRFÖLDKÖVEK — IDŐRENDI SORRENDBEN:

-2009:
Wing Tsun kung-fu – Helyettes oktató lettem, elkezdtem magánórákat tartani.

-2010:
Wing Tsun kung-fu – 1.mesterfokozat (IWTA-HWTO) – Sifu Máday Nobert, Sijo Leung Ting

-2011:
Megnyitottam első kung-fu iskolámat Budapesten, Pesterzsébeten, ami azóta is működik, jelenleg a Csiliben tartom a csoportos edzéseket.

-2012:
Wing Tsun kung-fu – 2.mesterfokozat (IWTA-HWTO) – Sifu Máday Norbert, Sijo Leung Ting

-2012:
Minősített sportedzői oklevelet kaptam a TF tanáraitól és a Magyarországi Kung-fu Szakszövetség vezetőitől “Kung-fu” szakirányultsággal.

-2014:
2014 második felében megnyitottam második kung-fu iskolámat Budán, a Széll Kálmán tér közelében, a Kosztolányi Dezső Gimnáziumban azóta is folynak a csoportos edzések.

-2017:
Wing Tsun kung-fu – 3.mesterfokozat (EBMAS) – Dai-Sifu Emin Boztepe

-2017:
2017 második felétől én vagyok a magyarországi EBMAS(Emin Boztepe Martial Arts System) vezető oktatója, én szervezem Emin Boztepe magyarországi szemináriumait, személyesen tartom a kapcsolatot Dai-Sifu Emin Boztepe-vel és a magántanítványaként személyesen koordinálja a munkámat.

-2018:
2018 végén mérföldkőhöz érkeztem oktatás terén, kineveltem az első mesterszintű tanítványomat.
Sihing Kamarás Endre sikeresen teljesítette az első mesterfokozat követelményeit, személyesen Dai-Sifu Emin Boztepe előtt vizsgázott, ezzel teljesítettem minden követelményt a “Sifu of Wing Tsun” titulus megszerzéséhez.

-2019:
Elvégeztem a Samadhi Jógastúdióban, Diószegi Ádám és Minczér Zsolt által szervezett ‘Hatha Jógaoktató’ tanfolyamot és az International Yoga Alliance által kibocsátott, nemzetközileg elismert oklevelet kaptam meg.