Idén őszre, pontosabban november végére szerveztem egy kis létszámú kungfu elvonulást, aminek az volt a rendeltetése, hogy a haladó és a legmagasabb szintű (2.mesterfokozat) vizsgákat elkülönülten, odafigyelve meg tudjuk csinálni. A másik fontos szempontja az volt, hogy szerettem volna azoknak a tanítványaimnak meghálálni a segítségét, akik segítettek még nyáron a saját edzőtermünk felújításában! Első sorban nekik szerettem volna egy ilyen kis elvonulást szervezni, ahol foglalkozunk elmélyültem a Biu-Tze formával és a Wing Tsun Kuen mesterszintű technikáival!
Őszintén szólva arra számítottam, hogy kb. 5-7 fő lesz és szűk körben foglalatoskodunk a fent említett dolgokkal. Ennek ellenére, amikor kihirdettem az eseményt, nagy érdeklődést keltett a dolog! Amikor oda érkeztünk, hogy november végén utazunk a Börzsönybe, kb. ~20 fő volt a létszám! Ez nagy dolog, így november végén és örültem is neki nagyon!
Az kungfu elvonulás maga nagy vonalakban letisztult volt. Volt olyan része, ahol közös elmélyült beszélgetés volt, ahol kicsit jobban beleláthattam a tanítványaim lelkébe és megismerhettük egymást egy kicsit még közelebbről! A technikák és a gyakorlatok amiket terveztem, sajnos kevesebb időn keresztül tudtunk velük foglalkozni, de attól függetlenül szinte maximális hatékonysággal végiggyakoroltunk mindent!
A vizsgák voltak a legfajsúlyosabbak és természetesen a vizsgák emésztették fel az idő legnagyobb részét! Csak hogy érthető legyen, pl. csak szombaton több mint 4 órán keresztül csak a 8.tanulófokozatú és a 2 db 2.mesterfokozatú vizsgát csináltuk, ami még az én kritikus szememmel nézve is nagyon kemény volt!
Összetett és szerteágazó készségeket igénylő egy ilyen vizsga. Elméleti rész, formák, Chi-sau és technikák, aztán küzdelmi gyakorlatok. Nagyon elfáradtak a vizsgázók a hosszú vizsga alatt és teljesen felőrlődött az állóképességük és a maradék erejük is! Több különböző stílusú küzdő ellen kellett megállni a helyüket. Ilyenkor mindig szoktam figyelni, hogy ki hogy küzd az utolsó és az utolsó előtti ellenfél ellen, amikor már alig van erejük arra, hogy a kezüket fenn tartsák!
Sajnos volt egy-két kisebb sérülés(Zúzódások és egy-két bement ütés), de mindent egybe vetve minden fantasztikusan lezajlott.
A kungfun kívül, amit fontosnak tartok, az az elmélyült beszélgetések és a közös séta, kirándulás a környező erdőkben, kilátóban természetben. Egy ilyen elvonulás alkalmával lehetőség van arra hogy az ember magába nézzen és fejlődjön a belső énje is, a személyisége és a többiek felé irányuló viszonya is. A harcművészetnek nem csak az a lényege, hogy megtanulj jól küzdeni és felfejleszd a fizikumod! Van egy belső, lelki fejlődés is, amit az ilyen elvonulások alkalmával, ha elcsendesíted az elméd, lehetőséged van máshogy látni a dolgokat.